Emberek
Siklód
Siklód
Siklód a Sóvidék szélén a Siklódi-patak völgyfőjében fekszik és a Kis-Küküllő vízgyűjtő területéhez tartozik. A kis falu Hargita megyében található, tengerszint feletti magassága 700-800 m, legmagasabb pontja a Siklódi-kő, amely 1025 méteren található, ezáltal a falu valóban a felhők között fekszik. Szolgene: „hegyreszúrt falu, a világ végén”. Siklód kanyargós ösvényein sétálva könnyen elfelejti az ember, hogy a Földön jár ezen az éteri helyen.
Nincs pontos dátum a falu kialakulásának kezdetéről, bár eredete valószínűleg a tatárjárásig nyúlik vissza, és úgy gondolják, hogy a települést két kecskepásztor alapította.
Siklódi kirándulásunk során meglátogattuk a református templomot és annak harangtornyát. Az 1500-as évek közepe után a Siklódot megelőző két falu teljes lakossága a katolikusból a református hitre tért át. 1629-ben Siklód engedélyt kapott önálló plébánia létrehozására, és így a templom 1635 és 1645 között épült. Az építők azonban nem voltak tisztában azzal, hogy a talaj, amelyre a templom épült, instabil, és így megkezdődtek a folyamatos felújítások ; a siklódiak szavaival élve: „minden a völgynek tart”. 1948-ban új terveket fogalmaztak meg az újjáépítésről, 1951-ig mégis úgy döntöttek, hogy lebontják, mivel egy 1929-es földcsuszamlás során súlyos károkat szenvedett. A templom ma látható változatát 1991-ben végül átépítették, és 1994-ben fejezték be.
Die reformierte Kirche
Román stílusban tervezték, gótikus stílusban festett kazettás mennyezettel és ablakokkal. A templom régi berendezéséből származó szószék megmaradt. A mennyezeten csodálatos festett elemek találhatók, amelyek 35 bibliai jelenetet ábrázolnak. Incze Zoltán tiszteletes urat idézve „a kép prédikál, pap magyaráz”. A festményeket Elekes Károly és Stefanovics Péter készítette.
Végül sikerült megmásznunk a régi rozoga harangtornyot, ami kicsit ijesztő volt, de végül megérte! A kilátás lenyűgöző volt, és miután lementünk, a végén egy palinkával jutalmaztak minket!
