Történetek
vallásszabadság Erdélyben
Egy hely - különböző hitek
Vallásszabadság Erdélyben
November 1-jén, a Mindenszentek napján emberek százai jönnek sötétedés után a Cristuru Secuiesc két domboldalon lévő temetőjébe. Alig beszél valaki egy szót sem, mindannyian gyertyákat visznek rokonaik sírjára, és a hegyet villódzó fénytengerré változtatják. Eredetileg katolikus szokás: meg kell ünnepelni a Biblia szentjeit, ugyanakkor emlékezni kell a halott családtagokra. Ez utóbbit azonban a többi erdélyi vallomás is elfogadta. A kis ortodox és katolikus közösségek mellett egy református és egy unitárius templom is működik a városban – együtt látogatják a közös temetőt. Ez szokatlan számomra. Bár a németországi egyházi kertek nyitottak minden hit számára, a különféle szokásokat általában külön ünneplik. Továbbá a városokon kívül könnyen fel lehet osztani nagy katolikus és protestáns régiókra.
Miért lehet itt találni a vallások heterogenitását?
A kialakuló Magyar Birodalom a középkorban a székely és német ajkú etnikai csoportokat („szászokat”) őreiként telepítette a Kárpát-medence határaira, amelyek a királyságon belül különleges státuszt kaptak. Az erdélyi birtokokat egy „Landtag” -ba (egyfajta parlamentbe) szervezték. A románokat leszámítva „unio trium nationumnak” nevezték magukat, amely 7 megyével rendelkező magyar nemességből, a szászok 7 székkel és 7 székely székkel rendelkező királyi földekből állt. A diétán kívül az etnikai csoportok egymás között voltak (akár földrajzilag is) – „Erdély” csupán a következő legnagyobb közigazgatási egység volt az egyszerű emberek számára. Az 1526-os mohácsi csata változást hozott: miután Magyarországot az Oszmán Birodalom legyőzte, a régió autonóm fejedelemséggé vált. Bár a törökök mellékfolyói, de immár függetlenek a Habsburgoktól, a Szent Római Birodalomtól és a katolikus egyháztól, saját fejlődése lehetővé vált.
Újra és újra az oszmánok betörtek, kifosztották a gazdaságokat, mezőket tisztítottak, marhákat vágtak le. A teológusok akkor ezt úgy értelmezték, mint „Isten csapását” a vallás hamis fejleményei miatt. Az ember megkérdőjelezi a hitet, megindul a lelki fejlődés – a megújító eszmék gyümölcsének kedvező feltétele.
A reformáció végrehajtása mindenekelőtt az etnikai csoportoktól függött. Míg az erdélyi szászok, mivel a régióban nem volt egyetem, Krakkóban, Bázelben, Nürnbergben tanultak és főként az evangélikus eszméket hozták vissza, a magyar diákokat inkább Kálvin befolyásolta. Caspar Held Kolozsváron vette át Kálvin tanításait, és átalakította azokat az unitárius egyházzá – abban az időben az egyetlen transzetnikus hit. A székely nép viszont római katolikus maradt.
Katolikus templom:
– Úrvacsora: A kenyér és a bor átalakul Jézus Krisztus testévé és vérévé
– A gyónás mint a bűnöktől való megszabadulás
– Mária és a szentek tisztelete
– Hét szentség: Keresztség, megerősítés, eucharisztia, bűnbánat, a betegek kenete, házasság és papi ordináció
Református /református egyház:
– az úrvacsora csupán szimbólum, puszta emlékünnepként ünneplik – Keresztelő + Megerősítés
– Kulcsszavak: Szabad akarat, ok a reformáció szellemében
– képek, egyszerű templomszobák betiltása
– Erdély esetében: kolozsvári székhelyű
Unitárius egyház:
– hasonló a református egyházhoz, egy nagy különbség kivételével: a Szentháromság tana elutasításra kerül
– Isten szellem és szeretet, Jézus ember (nem isteni), a Szentlélek pedig erő
– főfelügyelő Kolozsváron
1568-ban egy addig összehasonlíthatatlan cselekedet történt: A tordai Landtag felekezetközi alkotmányról döntött, amely elismerte mind a négy keresztény vallást. Ez volt az első jogilag rögzített vallásszabadság Európában. Abban az időben még teológiailag is megalapozták (Róma 10:17): „Így a hit alapul az üzenetben, de az üzenet Krisztus szavában”. Más szavakkal, amit Isten mond, azt mindenki másként értelmezheti. Ma a szakértők más okból is „különleges esetnek” nevezik az eseményt: a reformáció terjedése az állam által garantált hitszabadság összefüggésében történt, de nem maga az állam. Például Németországban teljesen más volt a helyzet: ott a reformáció alatt sokáig követték a „Cuius regio, eius relgio” (kinek a területe, kinek a vallása) elvet. Ha a szuverén evangélikus volt, akkor a nép protestáns is lehet.
Ma, majdnem fél évezreddel később, háborúk, hatalom- és területváltások után (lásd még: TÚRÁS ZSOLTAL -tal angolul). Erdély sok élénk közösséget tartott fenn. Miután román lett, a régió 40 évig élt kommunizmust és vallásellenes politikát 1990-ig. Mindazonáltal ez nem tudta kiirtani a hitet. 2005-ben a román szekuláris (megosztó állam és egyház) köztársaság lakóinak 90% -a azt hitte, hogy hisz Istenben. Ötből négy vallotta be az ortodox egyházat. A 3200 tagú Cristuru Secuiesc-en a kálvinista közösség a legnagyobb. Ezután következik az unitárius egyház 2000-vel, a katolikus egyház pedig körülbelül 1000-tel. Tehát az etnikai csoportnak még mindig van némi befolyása a vallásra: mivel a városban 2% román él a városban, az ortodoxok száma is elhanyagolható.
Mindenszentek után úgy döntünk, hogy interjút kérünk a város lelkészeitől. Először Tódor Csaba unitárius válaszol nekünk. Csak néhány éve van Cristuru Secuiesc-en, és most tért vissza egy bostoni partneregyházzal való találkozóról. A többi egyházhoz fűződő kapcsolatot élénknek írja le, kifejezetten a katolikus felekezethez is, amely ebben az évben ökumenikus isteni szolgálatnak adott otthont. „Az ima ökumenikus hete 5 napot tartalmaz. Betfalvára, Fiatfalvára megyünk, minden este különböző helyekre járunk ünnepelni. Mindenhol, ahol valaki beszél és imádkozik, és az egész közösség ott van, együtt vagyunk ”- erősíti meg a katolikus Kovács Péter. Antal Zoltán református lelkész anélkül, hogy részletezné: „A régióban az egyházak kapcsolata nagyon különleges és nagyon jó”.
Máshol látnak problémákat: Az egyház a kommunizmus idején elvesztett ingatlanjait az állam túl lassan adja vissza – panaszolja Tódor Csaba. Antal Zoltán, aki 30 éve dolgozik a plébánián, magyar zászló az asztalán, más irányba indul: „Dilemmám: Mit tehetek azért, hogy a fiatal felnőttek megértsék és megszeressék a vallást és a konzervatív értékeket?” Aztán újra politikai lesz. „Miért fontos számomra vagy az idősek számára az október 23-i nemzeti ünnepünk (1956: Forradalom Magyarországon)? Vagy a rendszerváltás a 89. évben? Hogyan oszthatom meg ezeket az élettapasztalatokat a fiatalokkal? ” Ezért az önkormányzat eseményeket szervez a történelemről. „Mit jelent ma 1956? Nem tudták, el kellett mondanom nekik. ” A beszélgetés végén azonban visszatér a történelemen és a politikán túlmutató értékeihez. A szülőknek meg kell tanítaniuk gyermekeiknek, hogy mi erkölcsileg rendben van és mi nem – mondja. Aztán egyre önállóabban kell felnőniük. „Lehet, hogy kudarcot vallanak, mindegy, megtanulják kezelni, de nem szabad hagyniuk, hogy manipulálják őket. Nem szabad ellenőriznünk őket. Ez minden.”
A gondolkodás mindegyikén múlik, ezért a hitnek szabadon szabadon választhatnia. Erdélyben a 450 éves vallásszabadság jó példa, amelyre emlékeznünk kell.
Ha ez a történet felkeltette érdeklődését, többet akar megismerni vidéki Erdélyről, és arrol hogy milyen lehetőségeket tud megtapasztalni, kérjük, lépjen kapcsolatba velünk.
· Erdélyi Ifjúsági Egyesület az office.ata@gmail.com címen
· Keresztúr Térségi Mezőgazdászok Egyesülete az office.aacs@gmail.com címen
