Emberek
ZOLTÁN LÁSZLÓ · Szalmakalap
Erdély mesebeli dombjain vetik a jól termő földeket. A búzából és a forró tavaszi és nyári naptól való védelem szükségességéből született meg a szalmakalap.
A szükséglet és a használat a földhöz kapcsolódik. A tehenek, kecskék vagy birkák, legeltetésekor, vetéskor vagy aratáskor.
Miután a szalma meg van fonva és vasalva, elkezdi varrni a csíkokat. A kalap első alakját szemre s tapasztalatra alapozva és egy fémformába helyezi időnként, hogy igazolja, hogy a kívánt méret helyes.
Nem minden kalapon ugyanaz a díszítéssel. A múltban a karima szélessége jelezte a viselő gazdasági és társadalmi helyzetét, a karima elrendezése azt, hogy melyik korosztályhoz tartozott (a fiatalok hátul felfelé fordították a karimát és az idősebbek lefelé) és a kalap oldalán levő disz helyezése, ha román vagy magyar volt (baloldalon a magyarok és jobboldalon a románok viselték).
Ma néhány szempont marad csak, de az ízlés a díszítésében elsőbbséget élvez. Idővel a szalmakalap funkcionális minősége csökkent, manapság inkább tartozék, dekoratívabb és a megjelenéshez kapcsolódik.
Köszönjük Zoltán Lászlót, hogy megnyitottad nekünk a műhelyed ajtaját.